BALAVÁSÁR-BALAUSERI

Balavásár község neve szóösszetételből származik, egy személy és egy közös főnévből, a Bala ,,nom vir “ személy, férfinévből. A szalók nemzetségéhez tartoznak a kendi, kiskendi, balavásári, Baláolfi, Balád, Balásdi vagy másként Kendhidai, Kendi családok. Ezeknek birtoka volt a következő helységekben: Domáld, Ádámos, Szénaverős, Csapó, Kerelő, Dányán, Kisszőlős, Pipe, Zsákod, Kis- és Nagykenden, Balavásáron stb. Így nem kétséges, hogy a név első fele a Bala ősi birtokos család nevéből származik.

A vásár szó eredetének is kézenfekvő a magyarázata. Helyzeténél fogva a múltban is nevezetes forgalmi és kereskedelmi gócpont volt, ahol a környező lakosság állat, termény és háztartási szükségleteinek vásárait lebonyolították. Nemcsak a földrajzi fekvése, a vásártérnek alkalmas területe de a főbb úthálózatok metszéspontjában való fekvése is egyenesen vásárhelynek predestinálta. Itt találkozik össze a Segesvár-Parajd, Marosvásárhely-Dicsőszentmárton irányából jövő országút. Ősi vámoshíd is volt a Küküllőn.

A község nevének előfordulása: Balawasara 1409; Balawasar 1482. Az utóbbi négy évszázadban már mindenütt a mai formájában olvasható a község neve. Az első világháborút követő imperium változásakor kapja a roman nevét: Bălăușeri.

                Balavásár a Kis-Kükülő felső folyása körzetében a jobb parton, a folyóval párhuzamosan húzódó szőlőhegy lábánál terül el. A település legnagyobb részben az országút két oldalán alakul. A falu felett elhúzódó hegyvolnulat vulkanikus eredetű. A község erdőben mindig szegény volt. Tüzi-, épület- és szerszámfát más falvak erdőiből szerezte be. Ma is szájon forog a községre jellemző szólás-mondás: ,,Vize hagyott Kiskend, bepadolt Szövérd, mocsaras Göcs, virgó Vaja és fátlan Balavásár.“

Balavásár a következő helységekkel határos: Kelementelke, Kiskend, Egrestő, Kórod, Göcs és Szövérd. Marosvásárhelytől 23 km, Parajdtól 52 km, Segesvártól 33 km és Dicsőszentmártontól 36 km-re fekszik. A falu határát átszeli a Balázsfalvát Parajddal összekötő vasútvonal.

 A település idejére és mikéntjére nézve semmiféle írásos dokumentummal nem rendelkezünk. Ha az Erdély földjén sokszor átvonuló háborús viharok el is sodorták azok level s iratanyagot, de épen maradtak meg a helynevek. Úgy a község elnevezése, mint az összegyűjtött 96 helynév igazolja, hogy az őstelepülők a mi nyelvünkön beszéltek.

A XIII.század közepe előtt a telepítés a királyi ispánok segítségévelt örténik. A telepítésnél elsősorban a gazdasági szempontokj átszottak közre. A kiskendi uradalomhoz tartozó birtokokat, így Balavásárt is a Szalók nemzetségbeli Baládfiak kapják. A hatalmas kiterjedésű földbirtokra elindul a lakosság áttelepítése. Falvak sokasága van a család kezén szerte az országban egészen a Dunántúlig. A négy szomszéd falu (Balavásár, Egrestő, Kis- ésNagykend) népe feltehetően azonos helyről származik ellentétben a szintén szomszéd Kelementelke lakóival , akik nagyon eltérő sajátosságokat mutatnak.

Az iskola történelmére visszatekintve el lehet mondani, hogy a református egyházközségnek volt gondja a gyülekezeti tagok művelésére. A legelső pap neve mellett ott van már a rektor neve is. Az ún. schola ház a tanítói lakás egyik kis szobájából állott. Az iskoláztatás fakultatív, a taníttatásnak külön díjazása is volt, emiatt néha csak 4-5 gyermek járt iskolába. Azonban még ebben a kezdetleges állapotban is igazi hivatást tölt be, úgy lelki, mint művelődési szempontból az iskola.

Összeállítás Péterfy László Balavásár és egyháza c.monográfiája alapján

 

                           KEND- CHENDU

I. A TELEPÜLÉS BEMUTATÁSA

1.Földrajzi elhelyezkedés

Erdély szívében, Marosvásárhely és Segesvár között félúton, a Kisküküllő bal partján terül el Kend. A falut átszeli az E 60-as országút, amint Balavásárról Segesvár felé kanyarodik a Nádas patak irányába. A település szomszédai: Balavásár, Kelementelke, Szentdemeter, Cikmántor és Egrestő. Idősebb emberek Székelyszállást és Székelyvéckét is a falu szomszédai közé sorolják, mert a 2o.század elején megyei út vezetett át Kendről Segesvárra e két falut is érintve. Az egykori utat, mely a jelenlegi Vágottúton ( hegyoldalba ásóval és kapával vágott, meglehetősen meredek és hosszú út a Hosszú nevű legelőtől a hegytetőig) szelte át a hegyet Haggya irányába, ma már csak mezőgazdasági munkákra használják, szerepét átvette a Cikmántor irányába épült E60-as nemzetközi út.

 

2.Közigazgatási helyzet

 

Kend két falu, Kiskend és Nagykend egyesüléséből keletkezett. A kisebb lélekszámú Kiskend ( középkori nevén Kendhida ) a küküllői vámoshíd közelében alakult ki. Ettől feljebb, a nádasi völgy irányában feküdt a nagyobb testvérfalu, Nagykend. Középkori nevét (Felkend) is innen kapta: fentebb, távolabb helyezkedett el. Mindkét település évszázadokon át megőrizte önállóságát, sőt még ma is ragaszkodik a régi elnevezéséhez, bár 1970 óta közigazgatásilag egyesítették őket és a Kend (románul Chendu) nevet viselik. Egyházilag azonban ma is függetlenek: van nagy- és kiskendi református egyházközség saját lelkésszel.
A két Kend Kisküküllő vármegye része volt, a vármegyei központok sorra Erzsébetváros, Dicsőszentmárton, Balázsfalva, végül Marosvásárhely. A falu telekkönyveit először Erzsébetvároson, majd napjainkban Segesváron őrzik. A bécsi döntés után Maros-Torda vármegyéhez kerültek. 1951-ben a Magyar Autónom Tartomány Erdőszentgyörgy rajonának községévé vált Nagykend, amelyhez Kiskend és Szentdemeter is tartozott. 1968-ban a két Kend Maros megye része lett. A kendi néptanácsot megszüntették és a két falut Balavásár

községhez csatolták. A község hat faluból áll: Balavásár, Kend, Szentdemeter, Egrestő, Szénaverős és Fületelke. Falunk jelentős közigazgatásbeli szerepét igazolja, hogy öt képviselője van a helyi tanácsban és az utóbbi tíz évben kendi illetőségű polgármesterek vezetik a községet (Máté János 2ooo-2oo8 között és Sagyebó István 2oo8-tól napjainkig).
A falunak hosszú ideig önálló postaállomása volt, itt volt a Marosvásárhely-Segesvár között közlekedő postakocsiknak a lóváltó helye. Ennek emlékét őrzi a Postarét („1791-ben említik először. A postamester tanorokja volt, fűzfával bekerítve.”[1]) nevű határnév. A terület a Verőfény-patakának a Cikmántori-patakkal való egyesülése és a Hóstát ( Szentdemeter felé vivő út egy része és a Vágott úthoz vezető utca neve. Régebben a szegény nép, napszámosok, zsellérek laktak itt. Ma is a Vágott úthoz vivő hídon belül cigányok laknak, melyeknek betelepülését a módos gazda a szomszédságában nem engedné meg.[2]) között terül el.
A vonat-, és gépkocsiforgalom beindulása előtt a személy-, és áruszállítást a postakocsik bonyolították le. Ezek fogadása, irányítása, az utasok és lovak élelmezése és elszállásolása a postamesterek hivatása volt. Az utasok nemcsak megpihentek, de sokszor meg is éjszakáztak, ezért szálláshelyről kellett gondoskodni számukra. „A hagyomány szerint két telekhelyről tudjuk, hogy vendégek fogadására szolgált. Az egyik volt a 348-as házszám alatti Menyhárt Domokos-féle nagy kiterjedésű jószág. A másik vendégfogadó a szentdemeteri úti bejáró úttól jobbra eső 277-es házszám alatti telek, mely a nemrég elhunyt Cs.Menyhárt Jánosé volt,

és ahol a régi épület átalakított formája ma is látható. Külön helyiség volt, ahol ételt, italt szolgáltak fel, és külön ahol a fáradt utasok meg is hálhattak. A hagyomány úgy tartja, hogy külön helyiség szolgált az előkelők, nemesek, és külön a közrendűek számára. ”[3] Nagykend első postamestere Téglási Ádám, kit fia, György követett mesterségében. Az utolsó igazi

postamester idős Molnár Gábor ( ifj.Molnár Gábor, az 1934-1969 között nagykendi tanító édesapja), aki naponta járt át Balavásárra saját lovasfogatával a posta után. Az első világháború idején egy vámospécsi (Magyarország) nő volt a postamester, majd 1948 után a postát Balavásárra helyezték. Kenden csak kirendeltséget tartottak fent, melyet Szász János és felesége töltöttek be az ezredforduló elejéig. 2oo9-től újraindították a faluban a postahivatalt a volt szövetkezeti áruház átalakított épületében.

Napjainkban a tömegközlekedést a Segesvár-Marosvásárhely és Segesvár-Szováta útvonalon közlekedő kisbuszok oldják meg. A kommunista rendszerben működő nagyobb autóbuszokat visszavonták a forgalomból, mert túl ráfizetősek voltak a magánkézre kerülő közlekedési vállalatok számára. A falubeliek rossz emlékekkel maradtak ezen tömegközlekedési eszközökkel kapcsolatban, visszaemlékezések szerint szinte lehetetlen volt bejutni a közeli városokba. Főleg a Segesvár irányába tartó ritkábban járó autóbuszok voltak túlzsúfoltak. Valamelyest könnyítettek a kendiek utazásán az időszakonként beindított Szentdemeter-Marosvásárhely, illetve Szentdemeter-Segesvár útvonalon közlekedő autóbuszjáratok, melyek azonban az 1980-as évek elején megszűntek. Az időszak nehéz utazási körülményei a középiskolába járó diákok (1986-ban például mintegy negyven diák járt a segesvári és a marosvásárhelyi középiskolákba Kendről és a szomszédos Szentdemeterről) és az ingázó munkások magas létszámával magyarázhatóak. A csökkenő gyermeklétszám és az állami vállalatok fokozatos megszűnése miatt a közlekedési vállalatok ma már csak 16-18 személyes kisbuszokat működtetnek, melyekre a falu két, kiskendi és nagykendi állomásán lehet felszállni. Vasút nem halad át a falun, így aki vonattal akar közlekedni, annak le kell mennie a szomszédos Balavásár vasútállomására. A Parajd-Balázsfalva vasútvonalon jelenleg napi három alkalommal közlekedik a vonat.

 

3. A település rövid története

Kend területén az első település a bronzkorban jött létre.1961-ben a Maros megyei történelmi múzeum régészei ásatásokat végeztek a Pad nevű dűlőben. Az ásatások nagyon gazdag leletet tártak fel: bronzolvasztó kemencék, bronzbalták, sarlók, lándzsa-és nyílhegyek, ékszerek, tűk és agyagedények. A leletek alapján a megyei múzeum régészei megállapították, hogy Kr.e.a VII-VI.században Kend és vidéke a szkíták birtokában volt. A szkíták után hosszú ideig nincs nyoma az állandó településnek. A középkorban a falutól északra székely települések (Kelementelke, Szentdemeter ) jöttek létre, délre viszont a szászok (Cikmántor, Nádas) telepedtek le. Kend és vidéke a szászokat és székelyeket elválasztó gyepűrendszerbe tartozott és hosszú ideig lakatlan volt.

A Kend név először a XII.században fordul elő a középkori forrásokban. A név eredetéről több magyarázat is van. Egyik felfogás szerint „ a Kend a kékkend népnévvel kapcsolatos, melyről az okmányok 1216-ban beszélnek először a Szamos vidékén. Innen a Küküllő-mentére való áttelepítésükre a keleti gyepű védelme miatt volt szükség.”[4]A legvalószínűbb magyarázat szerint azonban a név török eredetű: „Kün” a Napot jelenti, a Kende a Napot bíró vagy a Nap fia.[5]A magyaroknál a honfoglalás előtt a gyula volt katonai ,a kende meg a vallási vezető. A település neve (Kendhida) jelzi, hogy a telep a kende tulajdona volt.

A középkorban a fő foglalkozás a földművelés és állattenyésztés volt. A föld a földesurak tulajdona volt és az igásállatok legtöbb esetben a jobbágyé. Az első földbirtokos ,akiről a történelmi dokumentumok megemlékeznek, a Szalók nemzetségből származó Simon bán volt. Simon bán a királytól adományokat kap Küküllő mentén. Az adományok közé tartozott: Nagykend, Kiskend, Balavásár, Egrestő, Zsákod és Ádámos. Simon bán 1325-ben készült végrendeletében felosztja birtokait hat fia között. Tamás nevű fia megkapta a kendhidai várat, Felkendet és Pipét.

Simon bán részt vesz a Károly Róbert király elleni lázadásban. A családnak ellentéte volt az egyházzal,-1329-ben megtagadják az egyházi tized fizetését,- és a szászokkal is. A szászok a kiskendi hídvám miatt 1331-ben megrohanják a kiskendi udvarházat és Tamást megölik. Tamástól származik a Kendi, Balátfi és Kendilonai család. A Kendi család utolsó tagja Kendi István, aki Bocskai Istvánnak kiváló vezére, Báthory Gábor kancellárja és Bethlen Gábor bizalmasa.

A Kendi család kihalása után a birtok gyakran cserél gazdát. 1632-ben Gáspár János és felesége, Bethlen Zsófia kezére kerül.1650-ben Haller István szerzi meg a birtokot. Az utolsó nagybirtokos gróf Vay Ábrahám és felesége, Kozma Katalin (ez utóbbi 1918-ban halt meg).[6]

A birtokos nemesek gyakran adományokkal segítették az egyházat. Az értékes adományok közül ma is a nagykendi egyház tulajdonában van egy 1660-ban nyomtatott Váradi Biblia, Kendeffy Mihályné Vajda Karolina ajándéka és egy 1498-ban adományozott asszonyok pohara, amelynek alapanyaga ezüst, helyenként arannyal futtatva.
A falu lakói a reformáció tanítását a szászok révén ismerték meg. A lakóközösség először az unitárius, majd Báthori István korában a református vallást veszi fel. Nagykend első ismert lelkésze Betleni Jakab (1599-ben). Ekkor, 1599-ben létesült a nagykendi református iskola.

A település családjainak életét az időjárás viszontagságai is nagyban befolyásolták. Ha az időjárás kedvező volt, a bőséges termés az élet fellendülését jelentette. Ha az időjárás kedvezőtlen volt, túl sok csapadék hullott vagy szárazság pusztított. Az árvizek főleg Kiskendre jelentettek veszedelmet. A falu közvetlenül a Küküllő mellett feküdt és minden áradásnak ki volt téve. Nagy árvizek pusztítottak 1831-ben,1872-ben,1879-ben,1881-ben,1888-ban és 1970-ben. A gyakran megáradó Kis-Küküllővel szemben a falu tehetetlen volt, ezért 1880 - ban Kiskend lakói elhagyják a régi falut és a domboldal peremére, a Kapuszerre költöznek.

A falu életét a háborúk is befolyásolták. A tatárjárás (1241) idején a hagyomány szerint Kiskend és Nagykend lakói a Bucsin erdőségeibe menekültek. A kuruc-labanc csatározások (1703-1711) alatt is sokat szenvedett a lakosság. A kiskendiek az úgynevezett Nagyárok melletti erdőségbe hajtották,rejtették állataikat. Nagy hatással volt a kendiek életére az 1848-49-es szabadságharc. Nagykend református lelkésze Sámuel József mint honvédtűzmester vett részt a fehéregyházi csatában. Évek múltán nagykendi híveinek megmutatta azt a helyet, ahol egykor ágyúja állott. A fehéregyházi csata után, a legenda szerint, az orosz csapatok egy része pihenőt tartott az egyik, falun kívüli részen. Az oroszok Nagykend lakóira élelmiszersarcot vetettek ki. A hagyomány szerint a faluban bujkált egy honvéd, az oroszok üldözőbe vették, a honvéd a Küküllő felé menekült és beugrott a folyó vizébe, kezében egy nádszállal, melynek segítségével a víz alatt levegőhöz jutott és csak akkor bújt elő, mikor üldözői eltávoztak. Egyesek úgy tartják, hogy a fehéregyházi csatában elesett bécsi diákokat a nagykendi templom nyugati oldalánál temették el.

A szabadságharc bukása után Sámuel József folytatta tanulmányait. Bekapcsolódik a Makk-féle összeesküvésbe. Házkutatás alkalmával a kompromitáló iratokat párnázott székébe rejti el és így saját és társai életét megmenti. Sámuel József 1871 és 1906 között volt Nagykend lelkésze. Vezetésével alakult meg a „Nagykend és vidéke olvasókör”.

Az I. és II.világháború is sok áldozatot követelt a falu lakói közül. Mindkét templomban emléktáblák örökítik meg a háborús áldozatok Ezek a következő neveket tartalmazzák:
Kiskend, 1814-18: Albert György, Bíró István, Dali György, Göncz Pál, Magyarósi István, Menyhárt István, Oltyán Miklós, Szabó István, Tóth Ferenc és Török Mihály. 1941-45: Albert Jakab, Albert János, Albert János, Albert György, Barabás Dénes, Barabás János, Csiszér György, Fülöp András, Hegyes István, Hegyes János, Menyhárt István B., Menyhárt István E., Menyhárt János, Sós Ferenc, Szabó Ferenc és Szolga Ferenc.

Nagykend, 1914-18: Albert István, Csíki Dénes, Koncz Gy.János, Koncz János k., Kuri István, Magyarosi István, Máté Mihály, Rücz József, Ádám Sándor, Fülöp Mihály, Koncz M. István, Koncz Cs. Mihály, Gergely Mihály, Magyarósi János, Nagy Mihály, Urszu Tódor, Barabás János, Koncz András, Koncz János k., Koncz Mihály, Lukács Ferenc, Menyhárt István, Nagy Sándor és Zima Gergely. 1941-45: Barabás Sándor, Demeter István, Kolcsár Mihály, Kuri István, Máté István, Menyhárt János, Nagy János, Fazakas Mihály, Koncz János b., Koncz Sándor, Máté István cs., Pálfi Sándor, Sütő Mihály, Demeter István k., Fülöp Mihály, Koncz M.János, Máté János, Nagy Sándor és Páll László.

A templomok harangjait elvitték ágyúöntés céljából.1940-ben a bécsi döntés a két Kendet Magyarországhoz csatolta míg a szomszédos szász falu, Cikmántor a románoké maradt. 1944-ben a Nagykenden élő zsidókat a németek haláltáborokba hurcolták, ahonnan nem tértek vissza. 1944-ben a falu területén harc volt a szovjet és német csapatok között. Néhány épület felgyúlt és leégett. A templomokban és az iskolában is károk keletkeztek.

A falu életében mindig központi szerepet töltött be a templom. Az egyházi élet célja a hívek lelki építése a különböző kultuszi szolgálatok által. A hívek számára a templomlátogatás kötelező volt. Nagykend első temploma a XIV.sz.második felében épült. A gyülekezet számának gyarapodása miatt szükségessé vált a templom kibővítése. 1790-1794 között Nagy György lelkipásztor kibővítette a templomot. Ekkor készült a 81 fakazettából álló mennyezet. 1804-ben az Egrestőre szállított faharangláb helyett elkészül a templom kőtornya.

Kiskend első templomáról hiányoznak az adatok. A régi, fából való és a hívek számarányának meg nem felelő templomot 1782-ben lebontják. 1784-ben befejezik az új templom építését. A gyakori árvizek jelentős károkat okoztak a templom épületében ezért 1905-ben lebontják és egy új, nagyobb templomot építenek.

 

Kiskend másik fontos épülete a Daniel udvarház. „Enyhe lejtésű, tölgyfaerdő koszorúzta domboldalon áll a földszintes Daniel udvarház, hajdani parkjával és gazdasági épületeivel. A földszintes, szimmetrikus alaprajzi elrendezésű épület a barokk kastélyok előképe alapján épült, főhomlokzati traktusában a reprezentációs helyiségekkel. A nagyszalonból a kúria előtti parkba a homlokzat elé épített faoszlopos tornácról volt a lejárat. Az udvarház termei síkmennyezettel készültek, a padlók pedig szobánként más-más mintázatú, egybe berakásos parkettával borítva. Az épület alatt teljes hosszában csehsüveg boltozatos pincék húzódnak végig, középfolyosós elrendezéssel. A pince vastag téglafalai egyelőre bírják a kíméletlen és ésszerűtlen kihasználást. Az udvarház homlokzatai függőlegesen sávoltak, főpárkánya és az ablaknyílások keretezése barokkos formákat mutat. Ablakai zsalugáteres szárnyakkal a népi barokkra vallanak. Sajnos az ajtó-ablakok nagyrésze hiányzik. Fedélszerkezete megviselt, a cserépfedés helyenként hiányzik. Az udvarház építtetőjéről a krónika nem tudóst. Volt az a gróf Somsich család tulajdona, az államosítás előtt a vargyasi báró Daniel családé. Az utóbbi család tulajdonában az udvarház a család rangjának megfelelően szép és értékes bútorokkal volt berendezve. Az udvarházhoz tartozó gazdatiszti ház homlokzatainak díszítése újgótikus (mérműves) formát mutat.” [7] Az államosítás után az udvarházat teljes pusztulásra ítélték: a kiskendi M.T.SZ. (Mezőgazdasági Termelő Szövetkezet) székhelyévé vált és gabonaraktárként használták. Az épület főbejáratánál lévő faoszlopos tornácot lebontották, hogy a szekerekkel és teherautókkal könnyebben meg tudják közelíteni a bejárati ajtót. A gabonával töltött zsákokat itt dobálták be a nagyszalonba. Súlyosan megrongálódott az épület padlózata is, helyenként járhatatlanná vált. A főbejárat megszüntetése nyomán az épületbe csak a keleti oldalának végében levő falépcsőn lehet bejutni. Az udvarházzal szemben elhelyezkedő gazdatiszti épület irodaként használták és ma is elfogadható állapotban áll. A régi téglafalas istállóhoz újakat építettek a kommunizmus idején, de jelenleg megrongáltan áll minden gazdasági épület. Az 1989-es fordulat után a kiskendi Társas Gazdaság használta az épületet, ugyancsak gabonaraktározási célokra.

Az egykori díszkertnek nyoma sincs, a tölgyfaerdő évszázados fáit kivágták, az országútról bevezető útról siralmas képek nyújt az udvarház.

 

A kendi Falusi Szoba:

1994-ben falunkban is megalakult az EMKE helyi szervezete. A vezetőség a legelső alkalommal kijelölte a legsürgősebb tennivalókat, melyek között szerepelt egy falumúzeum és egy közkönyvtár létrehozása. Így jött létre egy KENDI FALUSI SZOBA berendezése.

 

Meghívó a mi kis „múzeumunkba”

„ Amikor 1994.nov.13-án falunkban megalakult az EMKE helyi szervezete, tiszteletbeli elnökünk, Péterfy László nyugalmazott lelkipásztorunk javasolta, hogy létesítsünk falumúzeumot és közkönyvtárat. Így lett célunk egy kendi falusi szoba berendezése, mert sajnos a gyönyörű szőttesek és varrottasok után már a bútoraink is külföldre kezdtek „vándorolni”. Gyűjtőmunkánk során voltak olyan pillanataink, amikor reménytelennek tűnt a vállalkozásunk. Munkánk mottójául Kányádi Sándor parancsként hangzó igaz szavait választottuk:”Be kell hordanunk , hajtanunk mindent. Semmi sem fölösleges.”

A volt tanítói lakás két szobájában rendezkedtünk be:az egyik szobában helyeztük el az adományozott könyveket,s ott látható a „Pusztuló értékek” címet viselő fotógyűjtemény, amely 20 évvel ezelőtt lefényképezett 60 kendi faragott kaput ábrázol. Sajnos ma már alig 12 létezik belőlük. A másik fotógyűjtemény az ügyes kezű varró- és szövőasszonyokat, a szőtteseket és varrottasokat ábrázolja.

A második szobában állítottuk ki a közadakozásból összegyűlt szobaberendezést. Itt látható az asztal, székek, kanapé, ruhásszekrény, üvegesszekrény, kaszten, falitéka, vetett ágy rengő bölcsővel, hozzá a szép kézimunkák és rongyszőnyegek. Az első napokban üresen árválkodó polcokat lassan megtöltötték a szebbnél szebb terítők, szalvéták, törülközők. Az egyik sarokban különböző használati tárgyakat, szerszámokat helyeztünk el, a fogasra pedig a kendi öltözet jellegzetes darabjaiból akasztottunk fel egy párat.

1995.július 23-án volt az avatóünnepség, amelyen a falu lakóin kívül részt vett a megyei EMKE vezetősége,a marosvásárhelyi Rádió és Népújság szerkesztősége. Kellemes meglepetésként nem érkeztek üres kézzel, sok szép, értékes olvasnivalót hoztak.
Bízunk benne, hogy kis múzeumunk anyaga állandóan gyarapodni fog s ez a két kis szobányi gyűjtemény az ide látogatókat megismerteti falunk múltjával, felhívja a figyelmet meglévő, pusztuló és megőrzendő értékeinkre!”[8]

Rüsz Károlyék hozták létre, a református egyházközség támogatásával, a nagykendi kis falumúzeumot. "- Az EMKE által szervezett színházi előadások mellett feleségemmel, Rüsz Teréziával úgy gondoltuk, hogy jó lenne egy olyan helyiség a faluban, amely kimondottan kultúraközpontú, ám ahol nem előadások zajlanának, hanem tárlatnak, könyvtárnak adna helyet. Ezen célkitűzés alapján 1995- ben népkönyvtárat létesítettünk. A falumúzeum megalapításának talán legfontosabb mozgatórugója az volt, hogy mindketten néprajzszeretők vagyunk, ám a faluból igencsak elhordták a régi használati és dísztárgyakat, bútorokat, ez volt az ok, amiért keresni, gyűjteni kezdtük a még megmaradt értékeket. A múzeumot a volt tanítói lakásban rendeztük be és avattuk fel 1995-ben, elég gazdag anyagot sikerült összegyűjtenünk. Régi kendi bútorokkal rendeztük be, találtunk szalmazsákos ágyat szőrlepedővel, bölcsőt, sifonért, azaz ruhásszekrényt, üveges szekrényt, szőtteseket, asztalt, széket, karos padot, falitékát. De ott kapott helyet a százéves, fából készült lakodalmi pityókatörő és a gondosan megőrzött népviseleteket is meg lehet tekinteni. Sokan ajándékoztak, segítettek. Elsősorban nem a mutogatás és semmiképp sem a dicsekvés volt az ok, amiért a múzeumot létrehoztuk, hanem az értékek megőrzésének szándéka vezérelt, hogy megmentsük azt, ami még menthető volt."[9]

 

Részlet Vajda József Tárgykultúra régen és ma Kenden c. szakdolgozatából

 

KÖNYVÉSZET:
 

[1] Fábián Béla, Nagykend helynevei.Sepsziszentgyörgy, Imreh Károly nyomdája,1939 , 15.o.

[2] Fábián, 1939, 13.o.

[3] Péterfy László, Nagykendi kalendárium 1995, 19.o.

[4] FÁBIÁN 1939, 3-4.o.

[5] LÁSZLÓ Gyula:A honfoglaló magyar nép élete.Bp.:Magyar Élet,1944.201-202.o.

[6] PÉTERFY László:Kend és egyháza.Székelyudvarhely:Infopress RT ,2000.9-10.o.

[7] Keresztes Gyula: Maros megyei kastélyok és udvarházak, Imress kiadó,Marosvásárhely,1995,113-114 o.

[8] Rüsz Terézia:Meghívó a mi kis „múzeumunkba”, Nagykendi kalendárium 1997, 59 o.

[9] Bölöni Domkos: Rüsz Károly emlékére, Népújság, 2010 aug.1

 

           SZENTDEMETER- DUMITRENI

             A szentdemeteri egyházi iskola 1894-ben a Római Katolikus Püspökség segítségével épült. Az iskola fenntartásának költségeit a községi pénztár fedezte. A községi képviselő testület határozatban vállalja az iskola fenntartásának költségeit, anélkül, hogy a felekezeti iskola ügyeibe bármi nemű befolyással bírt volna. A községi határozatot a vármegye is megerősítette. 1905-ben Sándor Imre tanító kap kinevezést az iskolába.

A felekezeti iskola az 1948 aug. 3-án megjelent tanügyi törvény életbelépéséig működött. A közoktatásra használt épület és a tanítói lakás az állam tulajdonába került.

      1961-1963 között épült fel az új iskola 3 tanteremmel, egy fizikummal és 2 irodával.1965-ben új épületbe költözött az iskola. 2002-ig I-VIII osztály működött , azt követően alsó tagozat és óvoda működik a faluban.   

A szentdemeteri iskola 2000-ben felvette a Pál Gyula nevet. Azért választottuk a hajdani plébános nevét, mert ő volt az, aki 1940-ben a faluba érkezve , olyan  segítséget keresett, hogy enyhítse a nagy nyomorúságot, amivel a településen találkozott. Pál Gyula plébános felvette a kapcsolatot az Ipari Felügyelőséggel, amely kukoricahéj szotyorkötő tanfolyamvezetőket küldött a faluba.             A plébános célja egy olyan háziipari tevékenység elsajátíttatása, amellyel a falu népe némi keresethez juthat. A tanfolyamon kötelezően mindenki részt vett a faluból. Ezt a kézműves mesterséget napjainkban is művelik a szentdemeteriek.

                                                                        Bartos Olga tanítónő, Szentdemeter

 

 ȘCOALA GIMNAZIALĂ TÖRÖK JÁNOS BĂLĂUȘERI

     Școala Gimnazială Török János Bălăușeri este o instituție de învățământ cu personalitate juridică cu opt unități arondate: Școala Gimnazială Sámuel József Chendu, Școala Gimnazială Senereuș, Grădinița cu program normal Bălăușeri, Grădinița cu program normal Chendu, Grădinița cu program normal Senereuș, GPN și Școala primară Filitelnic, GPN și Școala primară Agrișteu, GPN și Școala primară Pál Gyula Dumitreni. Procesul de învățământ se desfășoară în două limbi de predare: în  unitațile din Bălăușeri, Chendu și Dumitreni în limba maghiară, în Senereuș și Filitelnic în limba română iar în Agrișteu funcționează secții în amândouă limbi. Până în anul 2005 toate unitățile funcționau sub îndrumarea unor directori coordonatori, începând din anul școlar 2005/2006, în urma centralizării sau desființat funcțiile de directori și școlile sunt coordonate de directorul școlii din Bălăușeri( Keresztes Levente 2005-2007, Fülöp Rezső 2007-2010, Vajda József Attila 2010-2016, Böjthe Zsombor 2016-2017).
     Unitatea de învățământ a început anul școlar 2016/2017 cu un efectiv de 665 preșcolari și elevi de etnie română, maghiară și romă.

Scurt istoric al unităților de învățământ:

    Învățământul din Bălăușeri își datează începuturile din 1643 sub îndrumarea învățătorului reformat Harasztkereki Mihály, funcționând sub denumirea „schola ház”. Școala era susținută de biserica reformată iar cursurile erau ținute în casa învățătorului. Învățarea  s-a desfășurat sub forma școlii confesionale până la naționalizare, din 1948 școala urmând să fie susținută de statul român. Clădirea  în care se desfășoară actual procesul de predare-învățare a fost construită în 1974 pe o suprafață de 300 mp. Din anul 2001 școala poartă denumirea Școala Generală Török János. Denumirea s-a făcut la propunerea consiliului local despre o personalitate cine avea legături strânse cu localitatea Bălăușeri: profesorul de religie, istorie și geografie al Colegiului Reformat din Târgu Mureș, adept al ideilor revoluționare pașoptiste, luptător al drepturilor și libertăților omului, martirul Török János.
     Învățământul din Chendu s-a desfășurat în două localități  satul fiind  alcătuit din două comunități (Chendu Mare și Chendu Mic) până la reorganizarea administrativ-teritorială din 1968. Educația s-a desfășurat tot în școli confesionale denumite „schola ház”  susținute de biserica reformată. În Chendu Mare începutul procesului de învățământ se datează din 1599, primul învățător purtând numele   Árkosi Mihály. Primele însemnări despre educația copiilor din Chendu Mic se datează din 1766. Comunitatea fiind prea mica nu își permitea angajarea unui învățător, astfel  preotul din sat a îndeplinit această funcție până în anul 1895 când  D-l Szász János este numit ca primul învățător al satului. Educația s-a desfășurat sub susținerea bisericii reformate până la naționalizarea din 1948. În 1962 s-a construit o școala comună, cu etaj, clădire în care se desfășoară procesul de învățare până în zilele noastre. În anul 2012, cu ocazia a 50 de ani de la înființarea școlii, comunitatea a inaugurat o tăblie în fața școlii purtând inscripțiile: „In memoriam profesores” și „Non scholae sed vitae discimus”. Din 2001 unitatea poartă denumirea Școala Generală Sámuel József, fiind denumită despre o personalitate însemnată din istoria satului: preotul Sámuel József, luptător al revoluției pașoptiste.

   Învățământul din  Dumitreni se datează din 1894, fiind suținută de biserica romano-catolică din localitate. Școala în care se desfășoară activitatea de predare și în zilele noastre s-a construit în 1964 pe o suprafață de 210 mp și din 2001 poartă numele Școala Generală Pál Gyula, fiind denumită despre un preot cu o însemnătate importantă din viața satului, salvatorul comunității locale din sărăcia anilor 1940. Preotul Pál Gyula este inițiatorul programului de confecționare a diferitelor obiecte din pănușă, obicei meșteșugăresc care reprezintă o importantă sursă de venit locuitorilor din zonă până în zilele noastre.

    În Agrișteu prima școala a fost înființată în 1764 de către episcopul romano-catolic Bajtai József Antal. Școala în care se desfășoară procesul de învățământ și în zilele noastre a fost construită în 1936 pe o suprafață de 180 mp.

    Școala din satul Filitelnic a fost construită de către biserica evanghelică la începutul anilor 1900 pe o suprafață de 209 mp. Clădirea a fost retrocedată consistoriului evanghelic Sighișoara, procesul de învățământ desfășurând într-o clădire închiriată.

   În satul Senereuș primele date privind educația se consemnează din anul 1540, când sub îndrumarea învățătorului Georgius a fost înființată școala germană. Învâțământul în limba română se datează din 1936, când s-a construit școala română, Mălușcă Constantin fiind primul învățător al școlii. Momentan procesul de educație se desfășoară în clădirea construită de biserica evanghelică în perioada 1902-1906 pe o suprafață de 180 de mp.

 

Bibliografie:
Péterfy László: Balavásár és egyháza(2001), Péterfy László: Kend és egyháza(2000),Vajda József Attila: Cultura obiectelor din Chendu în trecut și astăzi(2011), Domus Historia bisericii romano-catolice din Dumitreni.