Egyszer volt egy osztály...
Ködös hajnalra ébredtünk 2012.09.12-én, a 2012-13 tanév VII. osztálya által szervezett szüreti bál napjára.
Nagy izgalommal indult el osztályom minden tagja, ki-ki a maga rendjére és idejére, székely népviseletben a Balavásári Török János Általános Iskolát kitűzve úticéljául.
Izgalmunkat méginkább fokozta az aznapi football-meccs, melyen osztályunk csapata mérkőzött meg a szomszédfalusi vendégcsapatokkal; igy erejük összemérésével könnyedén levezethették a fölöslegszámba menő adrenalintartalmat. Akik nem vettek részt a mérkőzéseken, az ünepély helyszinén tevékenykedő szülők munkájában próbáltak segédkezni az azelőtt való napi munka eredményéül szolgáló, kiváló díszítésű kultúrotthonban.
Benedek elek, Többsincs Királyfi színművének és a csősztáncok elpróbálása után mindannyiunk csak sürgött-forgott, hogy minden rendben legyen, amikor egyszercsak betoppan egyik osztálytársam az ajtón:
-Megjött a szekér!!!
Össze-vissza szaladgálva, mint holmi tébolyodott hangyaboly kapkodtuk magunkhoz kabátainkat, kosarainkat, tánc és énektudásunkat.
A kultúrotthon előtt sorra felugráltunk a szekérre és még indulás előtt utoljára átvettük az ének és táncok (páros, legényes) előadásának sorrendjét.Mindenki szíve hangosan vert, s talán éppen ezért nem vettük észre, hogy a szekér már elindult, így hát gyorsan nótaszóba kezdtünk, s a falusi házak kapui sorra nyíltak meg előttünk, kiözönlött a háznép apraja-nagyja, hol csak az apraja, hol csak a nagyja, ez pedig csak harsányabb énekszóra buzdított minket.
Hol tánccal, hol verssel és nótaszóval szórakoztattuk a kiváncsi tömeget.
Hol gyönge szirmú rózsát, hol meg gyökerestül kilendített muskátlivirággal állították meg szekerünket a két faluban (Balavásár-Egrestő).
Miután megtettük mindkét utat oda-vissza újra megérekeztünk a kultúrotthonhoz, szüleink pedig már mindent előkészítettek. Mindannyian kicsit lepihentünk, mintázott kutya őszi zivatar után, s felsorakoztunk a színpadra, még utoljára tartsunk egy próbát, amig szálingóznak a szórakozni vágyók.
A terem hamar megtelt, s nekiálltunk a köszöntőbeszéd után a színművünk, s a csősztáncok előadásának, amely osztatlan sikert aratott. Kis pihenő után, mely alatt zene szórakoztatta a publikumot, eljött az ideje a szüreti játékoknak, amelyeken iskolánk diákjai mérhették össze erejüket.
Az almatáncban a csapatok tánctudásukat mérték össze, melyet természetesen zenei alátét kisért, utána a süteményevő versenyen külömböző korosztályok diákjai nézhettek farkasszemet a tejszínhabos süteményekkel, amelyet a következő evőverseny, a szőlőevés követett és végül ennek lezajlása után táncversennyel záródott a szüreti játékok sora, melynek végén megkoronáztuk a 2012-es szüreti bál Bálkirályát és Bálkirálynőjét, akik másoddijazott csapatpárjaikkal eljárták a Győztesek Táncát,s a díjkiosztóra került sor.
Mindezeket követőleg éjszakába nyúló táncmulattság következett.
Sokan még az eltelt pár hétben is leszólítottak az utcán: Ugye a te osztályod rendezte a szüreti bált? Olyan jól sikerült!
S nekem is egy emlékezetes, szép emlék marad, amit karosszékben hintázgató nagymamaként mesélek el majd unokáimnak, hogy : Egyszer volt egy osztály...
A VII. osztály nevében is köszönöm osztályfőnöknőnknek
Szőcs Anikó tanárnőnek azt a mérhetetlen
odafigyelést, türelmet és verejtékes munkát
melynek árán létrejöhetett ez a
színvonalas és emlékezetes esemény.
Szalma Krisztina Renáta
VII. osztály
Képek:Szur buli Balav.pdf (111,7 kB)
